Lóránt Gyula
1923-ban született Kőszegen; magyar labdarúgó, az Aranycsapat keménységéről ismert középhátvédje, későbbi labdarúgóedző.
Kőszegen - az 1937-ben megnyílt líceum második osztályába kerülve - 1940-ben kezdett játszani 16 évesen, a Kőszegi Sport Egylet első csapatában. Parádés játéka miatt felfigyeltek rá és bekerült az ifjúsági válogatottba, majd később a felnőtt válogatottba is.
37 mérkőzésen játszott a magyar válogatottban az Aranycsapat középhátvédjeként. Az 1952-es Helsinki olimpián olimpiai bajnok lett a magyar válogatottal. Szerepelt az évszázad mérkőzésének tartott magyar-angol 6:3-as mérkőzésen, és az 1954-es világbajnokság berni döntőjében is.
Játékos-pályafutása után sikeres edző volt, több élvonalbeli német csapat (például a Bayern München) edzőjeként is tevékenykedett, 1976-ban pedig görög bajnoki címet szerzett a PAOK Szaloniki csapatával.
Halála is a focipályához köthető: 1981-ben a PAOK Szaloniki vezetőedzőjeként a görög bajnokságban az Olimpiakosz elleni rangadó 76. percében szívrohamot kapott a kispadon, miután csapata kihagyott egy nagy helyzetet.
Haláláról méltatlanul kevés szó esett Magyarországon, nem is itthon, hanem a dél-németországi Endingenben temették el. 2011 májusában özvegye és lánya kezdeményezésére maradványait hazahozták Kőszegre, ahol római katolikus szertartás szerint, családtagjai jelenlétében, a helyi, a megyei önkormányzat, az MLSZ, a MOB, a magyar kormány és a Puskás Akadémia képviselőinek tiszteletadása mellett újratemették. Az újratemetéssel egy időben a kőszegi múzeum emlékkiállítást szervezett. Lóránt Gyulát posztumusz őrnaggyá léptette elő a honvédelmi miniszter.
